Pomázról, a Holdvilágárokról is pontosabban!
Megjegyzések a Pilisi titkok nyomában c. cikkhez (szerző V.M.)
Megjelent: Pomázi Polgár 2010. 12. szám 11. oldal (2010. december)
(Herczeg Ferenc) Anonymust idézve azt állította, hogy a mai Pomáz területén volt Sicambria, később Attila városa, német nevén Etzelburg, ide építették Alba Regiát, azaz Fejéregyházát.
Megjegyzés: Semmilyen kézzelfogható (sem írásos, sem régészeti) bizonyítékot nem ismerünk arra vonatkozólag, hogy a mai Pomáz területe, ill. annak szűkebb környezete azonos lenne a krónikákban említett Sicambriával, Attila városával, ill. hogy ide építették volna Alba Regiat.
Az írott források az említett helységet: Albam, civitas Alba, Albana, Albensis, Albam civitates, nevezik. Vagyis nem "Fehérvárnak", és nem "Fehér városának", hanem Fehérnek, vagy Fehér városnak. Alba Regale (Királyi Fehér), egyébként sem azonos az Árpád fejedelem sírja kapcsán felbukkanó Boldogságos Szűz Mária tiszteletére épült Fehérnek (Alba Ecclesia) nevezett egyházzal, vagy Fehéregyházával. Így a cikkben leírt állítás megalapozatlan, alapos bizonyításra szorul.
Klisza fehér templomot jelent. Itt történtek a koronázások, temetések, táltos beavatások, nem Székesfehérvárott.
Megjegyzés: Klisza, vagy Klissza : (török) kilise= templom, ill. (szerb) templomdomb, várdomb jelentésű, fehéret tehát nem jelent! (Fehér; törökül: beyaz, szerbül: bela, v.ö.: Belgrad). Állítása pontatlan.
Az, hogy a pomázi Klisza-dombon, vagy környékén a cikkben felsorolt szertartások bármelyike történt volna, szintén megalapozatlan állítás.
Anonymust idézve azt állította, hogy a Holdvilág árokban temették el Árpád fejedelmet, akinek a sírját Sashegyi Sándor megtalálta 1941-ben. Bizonyítékokat sorolt fel. A csontokat az akkor legnevesebb három tudós vizsgálta meg, dr. Nemeskéri János, dr. Mészáros Gyula és dr. Gallus Sándor. Megállapították, hogy a férfi a taurid (Elő-Ázsiai) emberfajtához tartozik, amelyből az Árpádok származtak. Megállapították, hogy a magyarság vezetői rétegéhez tartozó személyről van szó. Idősödő férfi csontváza. (Ismert, hogy Árpád 907-ben a pozsonyi csatában kapott halálos sebet - a szerk.).
Megjegyzés: Semmilyen kézzelfogható bizonyítékot nem ismerünk arra vonatkozólag, hogy a pomázi Holdvilágárokban temették volna el Árpád fejedelmet. Sashegyi Sándor kutatásai alapján is csupán azt feltételezte, hogy a Holdvilág-árok (és azon belül is különösen az általa Nagy Sziklafalnak nevezett terület) egy jelentős, emberi kéz által alakított ősi kultuszhely, amely a krónikák és a középkori oklevelek adatainak általa javasolt értelmezése szerint alkalmas lehet az egykori történelmi helyszínek azonosítására.
Az 1941-ben dr. Gallus Sándor régész segítségével feltárt, bolygatott 125 cm hosszúságú "sziklasírban" egy eredetileg ülő, vagy zsugorított testtartásban eltemetett "160 cm hosszú" csontvázat találtak, amelyről Sashegyi azt írta: "a sírfülkében felszínre került leletek nemigen igazolják azt, hogy jelentős történelmi személlyel állunk itt szemben." A Nagy Budapest hasábjain megjelent cikkében dr. Gallus Sándor régész "A honfoglaló magyarságnak temetkezésére is használt kultuszhelye került napvilágra a holdvilág árokban" címmel számol be az ásatási eredményekről. Azt, hogy Árpád sírját találták meg a Holdvilágárokban (amit korábban Sashegyi is feltételezett), csupán a korabeli bulvársajtó szenzációhajhászó szalagcíme állította, ám ezt akkor és azóta sem bizonyította be a tudományos kutatás. Arra azonban jó volt, hogy ezzel hosszú időre lejárassák Sashegyi Sándor példás munkásságát.
Sashegyi Sándor a feltárásról készített eredeti kéziratos feljegyzésében egy helyen a férfi szót pirossal aláhúzta, majd mellé írta pirossal, hogy nő. Egy későbbi dolgozatában (Hol temették el Árpád vezért) már egyértelműen fogalmaz: "...A csontvázat antropológiai vizsgálat alá vették és megállapíttatott, hogy hatvan év körüli nő, a magyarság uralkodó rétegéhez tartozó kisázsiai rasztipus...". A csontokat a teljes lelet alapján dr. Nemeskéri János antropológus határozta meg taurid (előázsiai) rasszhoz tartozónak. (Sajnálatos módon Nemeskéri János később csatlakozott azokhoz, akik szerint Sashegyi a csontvázat a Lugi-dűlőben feltárt honfoglalás kori temetőből hozta át, pár évvel később pedig nem is akart emlékezni a holdvilágároki esetre.)
A Nagy sziklafal előtti térben a Holdvilágárok Alapítvány által kezdeményezett, és 2000 óta folyó hitelesítő ásatása során megtaláltuk a Sashegyi és Gallus által 1941-ben kibontott sír egy ottmaradt csontdarabkáját, egy lábujjpercet, ám ebből a csontváz tulajdonosának nemét, korát meghatározni nem lehetett.
Az erősen kirabolt sírban sólyom és szarvas csontvázat találtak, amelyek a szkíták ősi szimbóluma volt. Egy kőbabát is a felszínre hoztak, amelyeket köztudottan a magas rangú szkíta vezetők fejfájául használtak.
Megjegyzés: Sashegyi ásatási beszámolója szerint, a - csak pár nappal később megtalált - csontváz feletti területen találtak állatcsontokat: "Ebben a rétegben állati csontot értünk el. Ezt letisztítottuk, s egy szarvasmarha, lehet, hogy bika teljes csontváza a felső álkapocs, koponya és szarv hiányával." Máshol ezt írja: "...a kultúrréteg felszínén már is honfoglaláskori edénycserepek és állatcsontok (szarvas, szarvasmarha) kerültek felszínre, mely állati csontok körős elpakolásban, kővel lefedve voltak láthatók."
Tehát sólyom csontvázról nem tudunk!
Ahogy arról sem tudunk semmi biztosat, hogy a magas rangú szkíta vezetők sírjára kőbabát állítottak volna. (Az erre vonatkozó ismert grafika is csak művészi rekonstrukció) Az előkelő szkíta halottakat ún. kurgánokba temették, ezek nagyméretű földhalmok. Ilyen típusú temetkezést a Holdvilágárokban nem talált eddig senki. (A szomszédos Klanác oldalában 1998-ban egy 12 m átmérőjű, - általunk kőpakolásosnak vélt - halom feltárását végeztük el, de sajnos eredménytelenül, 5 m-es mélységből nem került elő semmilyen tárgyi lelet, és temetkezésre utaló nyommal sem találkoztunk.) Az eurázsiai füves pusztákon álló kőbabák (kőemberek) rendeltetése a mai napig sem tisztázott (nincs egyértelmű kapcsolatuk bármiféle temetkezéssel, de egyes feljegyzések szerint ünnepi alkalmakkor, az emlékezők szertartásosan "koccintanak" a szobor kezében kifaragott kőpohárral!).
A Sashegyi által 1927-ben felfedezett "derékban tört kőbálványt, vagy kőbabát" nem felszínre hozták, hanem az ásatástól igen távol, az árok bejáratánál, "a nagy úttól alig ötven méter távolságra az út és a patakmeder közötti földsávon" találták. Pár évvel később, feltételezhetően az út mentén folyó kőgyűjtés során összetörték, és így megsemmisült.
Ezt a sziklatömböt rajzolta le Sashegyi "Bálványkőként".
(Kőbabát fejfának állítani, - különösen, ha nem is találunk alatta sírt, - az képzavar!)
A Sashegyi által említett másik kőemlékről is csak kéziratos feljegyzések maradtak: "egy két méter és 94 cm magas kőbabának alakját nyújtotta... A talp része faragott volt, a többi részén a faragásnak semmi nyoma sem látszott... Valószínű, hogy a terasz feletti sziklán állhatott, s onnan került le a mélybe, így apró darabokra tört, repedt. Nyers emberi alak csupán, fej és egytagos test ábrázolással..." Tehát ennek sincs közvetlen kapcsolata a megtalált sírral, és az eredeti helye is csak feltételezés.
A Holdvilág árok táltos beavató barlangjában olyan stílusú rovás véseteket találtak, amelyek egyeznek a viszokói piramisban lévő rovás feliratokkal. Azokat a tudomány 10-12 (!) évesekre datálja. A tatárlaki korongot 3,5 méter mélyről hozták fel, és hét és félezer éves korúnak tartják. A Holdvilágárokban Szörényi Leventéék nyolc méterig ástak le, és még mindig emberi kéz által faragott kövek mellett haladtak, s ekkor lefelé menő lépcsősorra bukkantak.
Megjegyzés: Semmilyen bizonyítékot nem ismerünk arra vonatkozólag, hogy a pomázi Holdvilágárok bármely (a cikkben külön meg nem nevezett) mesterséges barlangja táltos beavatás színhelyéül szolgált volna. Az un. Weiszlich-barlang (vagy kürtős-barlang) bejárata felett és a barlang kürtő alatti sziklafalának belső felületén látható (Sashegyi által azonosított) "rovásfeliratok" kora egyenlőre nem ismert, és ezek faragásának idejét megállapítani - más, a kort meghatározó adatok, leletek nélkül, valamint a jelek pontos értelmezése nélkül - amúgy is igen nehéz és kockázatos feladat. Az állítás megalapozatlan.
(Rovásírást a cserkészek is tanultak, akár ők is készíthették az 1940-es években, vagy előbb. Ez sem zárható ki, bár erre vonatkozó adataink sincsenek!)
A viszokói (boszniai) "piramis" rovás felirataival kapcsolatban tudomásunk szerint sem a régészet, sem a történettudomány mindezidáig nem foglalt állást. (A cikkben szereplő 10-12 évesekre datálás egyébként súlyos szerkesztői hiba/figyelmetlenség.)
A Holdvilágárokban Szörényi Leventéék nyolc méterig ástak le, és még mindig emberi kéz által faragott kövek mellett haladtak, s ekkor lefelé menő lépcsősorra bukkantak.
Megjegyzés: Már Sashegyi is leírta, hogy a Nagysziklafal térségét - valószínűleg - a római korban kőbányának használták. A lépcsős fejtés a kőbányászás ismert technológiája. A korábbi feltárások nyomán is találtak itt kőlépcsőket és négyzetesen kifaragott, a helyszínen maradt kőtömböket.
A Holdvilágárok Alapítvány által 2000-óta folyamatosan végzett ásatások során sem az újabb faragott kötömbök megtalálása, hanem többek között a sziklafal egészének geometriai kialakítása, a megmaradt kőfal felületi megmunkálása és a kaptárfülkék elhelyezése vetnek fel érdekes és a későbbiekben megválaszolandó kérdéseket. Hasonló lépcsős kialakítással találkozhatunk egyébként a Domini-forrás feletti Karolina-árok fejénél is. Az említett kőlépcsők átlag 1 méter magasak, a helyszínen félig, vagy egészen kifaragott kőtömbök pedig praktikusan az emberi erővel történő mozgatáshoz méretezettek. (A lépcsősor kifejezés itt félreértésekre és újabb feltételezésekre adhat okot, így ennek használatát elkerülnénk.)
(Gönczi Tamás, a nagysikerű Nimród gyűrűje című könyv szerzője azt állítja, hogy német könyvtárban rátalált arra a 17. századi közlésre, amely szerint a Pomáz melletti Holdvilág- árok Európa legrégibb temetkezési helye. - a szerk.)
Megjegyzés: Az említett német forrást tudomásunk szerint eddig Gönczi Tamás nem publikálta, így ezt is kíváncsian várjuk, különösen a Holdvilágárok 17. századi megnevezésére vonatkozóan! Mert: "a XVIII. v. XIX. századi új névadók a törökhódoltság előtti elnevezését e területnek már nem ismerték..." írja Sashegyi Sándor kéziratában.
...A csapat ezután Sashegyi Sándor sírjához zarándokolt. A fejfája a Holdvilág- árokban megtalált kőbaba másolata, amit Holdas János, Sashegyi Sándor barátja faragott.
Megjegyzés: A kőszoborra vonatkozó leírás is több helyen pontatlan:
A Kliszáról megnézték a Kőhegyet, (régi neve Noé hegy a szerk.) melynek szikláiról a krónikáink szerint Árpád vezényelte a "megyeri réveken átkelő csapatait" (másutt a Dunán nincsenek megyer nevű átkelők), s mutatott a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott térképet a Kőhegy keleti nézetét, 1860-ból. Szerinte várfalak maradványai láthatók. (Sashegyi is nagy erődítményt talált a Kőhegy lapos "fennsíkján". - a szerk.)
Megjegyzés: A Kőhegy-Noé-hegy azonosítás csak Sashegyi feltételezése, tudományos bizonyítást nem nyert, az állítás megalapozatlan.
A Kőhegy (Kamen) trachytbreccia-szikláit kelet felől bemutató 1867-es keltezésű metszeten (és nem térképen) a Kőhegy sziklavonulata kitűnően látszik a mára azt jórészt eltakaró növényzet nélkül. A sziklák alatt egy hangsúlyos ferde törésvonal (talán a szőlőt védő vízelvezető-kőkerítés, esetleg felvezető út), alatta megművelt szőlők láthatók. A sziklafalak erődítménynek, épített várfalaknak nyomát nem mutatják. Az állítás megalapozatlan.
(A Kőhegy és a Cseresznye-hegy tetején egykor létezett, sáncokkal körülépített, késő-bronzkori földvárat - Sashegyi S. kutatásaira alapozva - Nováki Gyula és Torma István azonosította.)
Dobogókő után, az ott hallottakat most nem érintjük, Pilisszentlélekre ment a csapat ahol a Boldog Özséb által alapított pálos kolostor romjait nézték meg, meghallgatták a pálosok történetét, aztán Pilisszántó következett, ott Szőnyi József volt polgármester beszélt a templom alatt megtalált alagútrendszerről és az itt közölt fotón látható ősi kő szkíta jelképrendszeréről.
...A községi temetőben meglátogatták Boldog Özséb sírját.
Megjegyzés: A pálosok Szentlélek kolostorának története a XIII. századra nyúlik vissza, mikor is IV. Béla a Dömöshöz közel eső vadászkastélyát 1263-ban a pálosoknak adja. Ezután, 1287-ben ezt IV. László király is megerősíti, hogy ott a pálosok kápolnát és kolostort építsenek és a közeli Szt. Kereszt kolostorból népesítsék be azt.
Nincs arról hiteles adatunk, hogy a szentléleki kolostort Boldog Özséb alapította volna. Egyelőre nem sikerült megtalálni sem a 13. századi királyi vadászlak, sem a legkorábbi kolostor maradványait. A ma látható épületek a 14-15. század fordulóján épültek, a kicsinynek számító kápolna is. Az állítás is pontatlan.
A pilisszántói temetőben talált faragott kő koráról és a jelképrendszeréről eddig csak feltételezések láttak napvilágot. A szkíta képírással való azonosítása teljesen megalapozatlan.
Boldog Özséb hiteles temetkezési helyét nem ismerjük! Tényközlése megalapozatlan!
Zárógondolatok:
Az Internet elterjedése óta bárki - minden felelősség nélkül - eljuttathatja gondolatait a tőle térben és időben távoli olvasóhoz, nézőhöz, hallgatóhoz.
Sajnálatos módon az utóbbi években egyre több olyan cikk, könyv, kiadvány lát napvilágot lelkes, amatőr kutatók tollából, ill. egyre több "ismeretterjesztő" előadás hangzik el önjelölt kutatóktól, napról napra egyre több ellenőrizhetetlen honlapot, fórumot böngészhetünk, amiben a szerzők a kellően nem igazolt - amúgy nem feltétlenül elvetendő - feltételezéseiket állításként, tényként közlik. Ezeket az állításokat azután egymástól átvéve idézik, ahelyett, hogy utánanéznének az eredeti forrásoknak, és azok igazságtartalmát vizsgálnák.
Szívet melengető érzés lehet évente zászlókkal elzarándokolni Árpád sírjához, ott megemlékezéseket tartani, de legalább mi ne csapjuk be magunkat, vannak így is elegen, akik ezt hivatásszerűen teszik! Azt kérjük csupán, ilyen esetben legalább tegyék hozzá, hogy Árpád-vezér feltételezett, vagy jelképes sírjához vonulnak megemlékezni.
Végezetül had idézzem ide Bradák Károly megfontolandó gondolatait:
A tudományos kutatás alapja a tény, az abból való egyenes következtetés és a tényre épített feltevés. Ennek alapján kerüljenek hát a Pilis, Pomáz és a Holdvilágárok tudományos kutatásába is a tények mellé a tények, a feltevések mellé pedig a feltevések. Ezt a munkát pedig ne a valaki, vagy a valakik ellenében, hanem egymás segítésével a "valami" - esetünkben a Holdvilágárok kutatása - érdekében végezzük.
Szolgáljon e pár sor is a már megkezdett munka javára.
A Holdvilágárok Alapítvány
nevében tisztelettel:
Szczuka Attila
Pomáz, 2010.12.15.