Szemelvények a Sashegyi-dossziéból

Az 1941. évi ásatások összevont jelentése alapján. (1941. december 1.)

Az ásatásokat 1941. év augusztus hó 12-én kezdtem meg az Orsz. Tört. Múzeum főigazgatójának gróf Zichy István úrnak és vitéz dr.Endre László Pest vármegye alispánjának engedélye alapján. (...)

Az ásatások területe sűrűn benőtt tölgyerdő volt, és erősen bokros hely, melynek kiirtását a terület tulajdonosa gróf Teleki József úr engedélyével a pomázi Turul Szövetségbe tömörült, Mátyás király bajtárs törzs önkéntes tagjai végezték, és tették a területet az ásatásokhoz hozzáférhetővé. (...)

A tizenkilenc méter széles és hét méter magas sziklafal előterében indult meg az ásatás, két kutatóárok nyitásának segítségével.(...)

A kutatóárok egy bolygatott részen haladt tovább, mely bolygatás a fellelt, szórványosan előkerült kerámia anyagból következtetve a XIII-XIV. századra tehető. A kettes kutatóárok a barlang bejárati nyílását tette szabaddá. A barlang előterében a faszenes réteg felett még kőpakolási részletek voltak fellelhetők, azonban ez a rész legnagyobb részben már bolygatott volt. A bolygatott kőpakolási részben szintén kerültek elő kerámia anyagok, edénycserepek. A kőpakolást vizsgálva, annak csupán egy rendeltetése lehetett, mégpedig az, hogy a kultikus használatra szolgáló barlang bejárati részét elzárják vele. Valószínűnek látszik az, hogy a XIII. sz. -ban történt az elpakolás is. (...)

A kőpakolás feltörésének és megbolygatásának célja csak az lehetett, hogy a kultikus barlanghoz jussanak. (...)

Ezután a barlang belső részének ásatására került a sor. Az egész barlang kézzel vésetett a puha andezit tufa sziklába. (...)

A barlangban lépcsőzetesen haladva felfelé, egy 28 m magas aknának az alsó részébe jutunk. E részen, a sziklafal egyik oldalán rovásfelirat látható több elszórt részen. (...) A barlang belsejéből semmi leletanyag nem került elő. (...)

Az emelkedettebb részen, közvetlen a sziklafalak találkozásánál a kvadrát kőfejtés maradványai még igen jól láthatók. E műveletet csakis a római kor maradványának tekinthetjük. (...)

A római impérium után, a népvándorlás korában a kőfejtő használaton kívül volt. Még nincs tisztázva az, hogy a népvándorláskor melyik népe kezdte meg e római kőfejtőnél az ősi valláskultusz gyakorlását. A helyszínen folytatott feltárási munkálatok azt valószínűsítik, hogy már a hunok idejében új élet kezdődött a régi bánya területén. Nem hiszem, hogy a hunok ideje alatt e bányát az építőanyag miatt vették volna igénybe. Inkább vallási szempontból használhatták a rendkívül különleges helyen álló bányaterületet, vagyis pogány kultikus helyként, s talán főúri (fejedelmi) temetkezés elrejtésére. (...)

Nem tudjuk, vajon a még négy-öt méter, földdel és kővel eltemetett rész mit fog szolgáltatni a következő ásatások során. Lehetséges, hogy még sok meglepetésre számíthatunk e terület feltárásával. (...)

Nagy Budapest, 1941.november 7.

Vissza a fejezethez

Vissza a nyitólapra