"...a napvilágra kerülő leletek engem fognak igazolni."
Előszó Sashegyi Sándor emlékkönyvéhez
Sashegyi Sándort erős intuíció vezérelte, melynek kézzelfoghatóvá tétele érdekében mély küldetéstudattal keresett meg minden értékelhető, vagy általa annak vélt adatot, bizonyítékot. Lelkesedését nem öncélú sikerhajhászás ösztönözte, hanem a magyar régmúlt homályba vesző, vagy éppenséggel feledésre ítéltetett történéseinek, régészeti emlékeinek fáradhatatlan kutatása, annak megaláztatásoktól sem mentes felvállalása.
A pomázi Holdvilágárok vízesése feletti kőemlék l941. évi kezdeti feltárása előrelátó tett volt, hosszú távú feladatsort nyitva meg az utókor számára, folyamatos érdeklődésre bírva lelkes kutatókat és szakmabelieket egyaránt.
Ötven esztendeje bekövetkezett halálához nem kis mértékben járult hozzá az önemésztő munka eredményeinek semmibevétele az akkori tudományos és hatalmi körök részéről, akik a nyilvánosság előtt igyekeztek nevetségessé tenni munkásságát. Igaz, erről több esetben ő maga is tehetett, mert meglátásait, gondolatmenetét idő előtt hozta felszínre, a perdöntő bizonyítékok pedig késtek, és egyelőre, fő vonalaiban legalább is, így vagyunk ezzel a mai napig.
Látnoki erő mondatta vele a következő összegzést, mint utolsó szó jogán elhangzót:
"Hiszem és tudom, hogy el fog következni az az idő - ha már én nem is leszek az élők sorában -, amikor a pomázi romemlékek, lelterületek és a Holdvilágárok feletti történeti emlék teljes feltárása megtörténik, és a napvilágra kerülő leletek engem fognak igazolni."
Holdvilágárok, 2008. nyarán
Szörényi Levente
zeneszerző
A Holdvilágárok Alapítvány alapítója