Repiszky Tamás: Perújrafelvétel a Holdvilágárokban
Mottó
...Nem legendákat szeretnénk továbbszőni, nem előre megálmodott álmokat feltárni, már csak azért sem, mert a kézzel fogható és szemmel látható eddigi eredményeink egy reményteljes folytatás alapjai. A kutatás jövője mindannyiunk visszafogott, mérlegelő, alázatos hozzáállásának a függvénye. Elsődleges feladatunk a befejezésre váró kutatás minden fázisának, a vissza nem térő pillanatoknak tudományos rögzítése. Elméleteket gyártani és mindent megmagyarázni, megpróbálni megmagyarázni ráér később...
Egy nem mindennapos kutatásról és annak előzményeiről, jövőbéli kilátásairól nem egyszerű (és néha nem célszerű) a feladat befejezése előtt híradással jelentkezni. A Pomáz melletti Holdvilágárokra ez hatványozottan érvényes. Amikor elkezdtük a kutatást, megfogadtuk, hogy eredményeinkről csupán munkánk végeztével kívánunk csak szólni. Most mégis röviden néhány tény és félig megformált kétség megfogalmazására kerül sor.
Három-négy jelentős tényező is inspirálta az ásatások folytatásának szükségességét, mert mint Sashegyi Sándor írta az ötvenes évek közepén : "Hiszem és tudom, hogy el fog következni az az idő - ha már én nem is leszek az élők sorában -, amikor a pomázi romemlékek, lelterületek és a Holdvilágárok feletti történeti emlék teljes feltárása megtörténik, és a napvilágra kerülő leletek engem fognak igazolni."- Gallus Sándor Ausztráliából Erdélyi Istvánhoz írott levelében olvashatjuk: "Szóval, ha megállapítjátok Sashegyi Sándor példás életének fontosságát, talán mégis érdemes volna, ha valaki a fiatalok közül kezébe venné a Holdvilágárok ügyét. Mindezt Sashegyi Sándorra való visszaemlékezésem formájában mondottam, és vegyétek úgy, mint egy megkésett, szerény halotti beszédet."
A Holdvilágárok-béli kutatás folytatásának harmadik inspirációjaként Mihnai Attila, Mihály Péter és Tóth Attila 1981- es rövid kutatása említhető, melynek ásatási naplójában olvasható: "A szelvény teljes feltárása igen fontos lenne, mert a még feltáratlan rész távolabb esik a kürtős barlang bejáratától." Végül, de nem utolsósorban említem Erdélyi István munkásságát, a területen végzett ásatását és lelkesítő hozzáállását. A jelenleg is folyó feltárás nem valósulhatott volna meg a Holdvilágárok Alapítvány létrejötte nélkül és nélkülözhetetlen volt még valaki. A kutatás inspirátora, motorja és lelki atyja egy kitartó, biztató, jövőbe is látó és a Holdvilágárokban "földön járó" régészlelkű zenész, Szörényi Levente, akivel az elmúlt évek során a Pilis lírai tájain feledhetetlen sátoros hónapokat éltünk meg.
Az előzmények többé - kevésbé ismertek, melyek többször vájtak kisebb nagyobb neuraszténiás sebeket elsősorban a "hivatal" egyes képviselőiben, de a kutatók, érdeklődők lelkében is. Határozott kijelentések, burkolt sejtetések, több egymás mellett élő megközelítés mind-mind kérdőjelek halmazát eredményezték, de ezek mind boldogan megférhetnének egymással és jó szándékkal próbálhatnák szolgálni múltunk megismerését.
2001-ben szondázó próbaásatásunkkal Pomáz - Nagykovácsi lelőhelyén az előkerülő salakok Árpád-kori vasművességre utaló objektumokhoz kötése volt az egyik célunk.
Az ásatás jellegzetes kovácsműhelyben keletkezett salakjainak és az előkerült vastárgyaknak az előzetes vizsgálatára is sor került a Veszprémi Egyetemen. A kovácssalakok elemzéseit a Holdvilágárokból származó ásványok és kőzetek előzetes vizsgálati eredményeivel vetettük össze. Valószínűnek tartjuk, hogy Pomáz - Nagykovácsi kovácssalakjai a közeli Pusztatemplomhoz ( MRT 13/1. k. 23/12.lh.) köthetők. A természettudományos vizsgálatokban kimutatható foszfor tartalom alapján nem magnetitből nyert kovácssalakokról van szó, hanem egy nem túl távoli gyepvasérctelepről származhatott a salakok alapanyaga. (...)
Nem elhanyagolandó tény az sem, hogy a Holdvilágárok makroszkopikusan is látható cseh gránát kristályai szkarnosodást sejtetnek. Lieber visegrádi geológus- kutató friss felfedezései pedig teljesen új megvilágításba helyezhetik a Pilis - Visegrádi hegység számos mesterséges földalatti járatát. Csak zárójelesen jegyzem meg pl. az Apátkúti patak tájékán megfigyelt komolyabb magnetitesedést, valamint a patakban talált több centiméteres termésréz előfordulását.
2002-ben a Vízesés alatti "barlang"- ot közepén kutatóárokkal, és a Nagysziklafal feletti teraszt vizsgáltuk meg.
2003 nyarán és kora őszén nekifogtunk a hitelesítő ásatásnak, elsősorban azokon a részeken, ahol eddig még régészeti kutatás nem folyt. A Nagyszikla alatti részen kutatóárokkal, a kürtő feletti területen szondákkal kezdtük el a feltárást.
Az '81-es ásatás szelvénypontjait, az akkori 0 pontot, illetve szintet (a barlangbejárat küszöbszintje), mi is viszonypontként használtuk.
A mélyítésnél három belül mázas (sötétbarna, de szürkésre oxidált máz felsőréteggel, kívül szürkés-sárgás fehér színű) apró, vékonyfalú oldaltöredék került elő. A 17.-18. századi kerámiadarabok valószínűleg annak az edénynek a töredékei lehettek, melynek darabjait 1981-ben is megtalálták. Nagy "összevisszaságban". -3,50 m-ig fordultak elő különböző állatcsontok, (nagyrészt töröttek) Egy részük kisebb rágcsálóké, a nagyobbak java (koponyarész, állkapcsok, bordák, végtagok részei, csigolyák, szarv) szarvasmarhához tartozott. A csontok kisebb hányada égett volt, több darab közülük fényes felületű.
A megkutatott területen több helyen dokumentáltunk hamus, faszenes foltokat, kormos köveket.
A Nagyszikla alatti térségben a négy méter mély kutatóárokkal még nem sikerült elérnünk a bányafeneket ill. az anyasziklát.
Az ásatás folytatásának szükségességét elsősorban a kézi erővel faragott kőfal további, eddig fel nem tárt részekre való húzódása és az előkerült leletek indokolták.
2004 nyarán egy hónapon át folytattuk a hitelesítő ásatást: a Nagysziklafal alatti részen, az 1981. évi ásatás területétől balra, a Sashegyi-féle "G" szikla és a Nagysziklafal között kutatóárokkal ( "S" szelvény) kezdtük el.
Említést érdemel az ekkor előkerült emberhez tartozó lábujjperc, melyet a Sashegyi által leírt "kurgános temetkezés" helyszínéhez közel, csaknem ugyanazon a szinten találtunk, valamint egy kőfejtő szerszám és egy edényhez tartozó kerámia töredékek.
A kutatott területen különböző állatcsontok (nagyrészt szarvasmarha, rágcsálók) nagy összevisszaságban leginkább 1-1,50 mélységig fordultak elő. A két igen apró, minden bizonnyal későközépkori töredék 1 méter mélyen volt, míg az egy edényhez tartozó vékonyfalú szürke későrómai-hunkori edénytöredékeket 1,40-1,70 m mélységben és egy vasból készült hasító éket 3,50 m mélyen, egy közel vízszintesre faragott kőtömbön találtunk.
2005 nyarán és kora őszén folytattuk hitelesítő ásatásunkat. Az elmúlt három év két kutatóárkának mélyítését, kiszélesítését végeztük, majd a "Kürtős barlang" melletti régebbi kutatóárkunkat tisztítottuk ki, illetve kezdtük el bővíteni egy eddig meg nem kutatott területen, közvetlenül a Sashegyi-féle egyik 1941-es kutatóárok irányába (2005/1. szelvény). Itt találtuk meg egy közel ép, 15 századvégi 16 század eleji bécsi mesterjegyes fazék darabjait és közvetlenül mellette ugyanazon a szinten egy majdnem rózsaszínű hornyolt edény töredékeit (a 2005-ös eredeti felszín alatt 40-60 cm mélyen).
A Nagyszikla alatti részen, az 1981. évi ásatás területétől balra, a Sashegyi-féle "G" szikla és a Nagyszikla közötti területen folytattuk a feltárást. A falak lépcsőzetes szerkezete, az előkerült hatalmas faragott, "ott felejtett" kváderkövek alapján, valamint az 2004-ben talált, IV. század végéről -V. századból származó edénytöredékek szerint, valószínűsítettük, hogy az 1,20-1,50 m -nél mélyebb terület egy római kori - hunkori emlék is lehet.
2005-ben sem sikerült a Nagyszikla alatti térségben a négy ill. hat méter mély kutatóárkaink kiszélesítésével mindenütt elérnünk az alapsziklát.
2006 nyarán és őszén háromszor kéthetes időszakban folytattuk kutatásunkat. Az elmúlt négy év kutatóárkainak mélyítését, kiszélesítését folytattuk.
A 2006 évi ásatás egyik legfontosabb eseménye a hatalmas "G" szikla eltávolítása volt. Ez évben sem sikerült a Nagyszikla alatti térségben, a "G" szikla környékén a négy ill. közel hét méter mély kutatóárkaink kiszélesítésével mindenütt elérni az alapsziklát. A "G" szikla alatti terület metszetfalában kb. déli irányba lejtő a "0" ponttól 3-4 m mélységben egy pregnánsan jelentkező talajréteget sikerült megfigyelnünk, mely erősen elütött az alatta lévő apróra tört, enyhén zöldes bánya-kő törmeléktől.
Közel 7 méteres mélységben a faragott perem alatti megmunkált sziklafelület alján egy korrodált vaséket találtunk, valamint igen jó állapotban megőrződött vésésnyomokat figyeltünk meg. A "G" szikla előtti térségből ez éven is előkerült egy szarvasmarha törött, hiányos koponyája, illetve néhány végtagcsontja.
Az állatcsontok vizsgálatát Kőrösi Andrea végezte el. A következő állatfajok kerültek elő: szarvasmarha (tulok), juh, sertés, kutya, macska, nyúl, farkas?, róka, őz, szarvas, vadmadarak, kisemlősök, rágcsálók és béka. A háziállatcsontok kb. 95 %-a szarvasmarha. A szarvasmarha csontok közül kifejlett egyedek koponyái, állkapcsai, és végtagjai kerültek többnyire elő, de van köztük egy újszülött borjú csontváza is koponyával együtt. Mindössze két koponyához tartozott szarvcsap is, ezek enyhén lapított, vékonyfalú, rövid-közepes hosszúságúak. Ezek alapján az erősen hiányos koponyák alapján elmondható, hogy rövid, kisszarvú fajtáról van szó.
A még 2003-ban talált fényes felületű, égett csontok rejtélyére egy kémiai analízis adhat majd végső választ.
A 2007-es ásatási idényünkben háromszor kéthetes időszakban folytattuk hitelesítő ásatásunkat. A 2005/1. szelvény mélyítését, kiszélesítését végeztük, a Nagyszikla-fal előtti térségben, lényegében összenyitva a keleti sziklafal előtti, 2003-as szelvényünkkel. Közben több, a feltáró munkát akadályozó sziklatömböt kellett eltávolítanunk a kutatási területről.
Előkerült további néhány középkori, késő-középkori cseréptöredék, még be nem azonosított vasszerszám a barlang bejárati küszöbszintjéről, illetve állatcsontok (valószínűsíthetően szarvasmarha szarvtöredéke is) a 2005/1 szelvény területéről.
A "Kürtős barlang" bejárata előtti térségből származó csontok (főleg az erdei állatok kisebb-nagyobb maradványai) pedig arról tanúskodnak, hogy ott bolygatatlan területet értünk el kb. 1,5 méteres mélység alatt.
A 2003-as szelvény feletti, keleti sziklafalon szépen láthatóvá vált egy merőleges él és egy lejtős faragott felület, jól kivehető vésőnyomokkal a falon. Ezt e felületet eddig talaj fedte, ezért is maradhatott meg.
A 2008-as munkák során a 2005/1.-es, az un. "S"-szelvény és a legkorábbi 2003-as szelvények összenyitásával lényegében a Nagyszikla-fal és a "Kürtős barlang" bejárata előtti térség teljes szélességében és mélységében kitisztításra került.
A Nagysziklafal előtt mintegy 3-5 méteres sávban, 3,2-3,8 méteres mélységben elértük a szabálytalan, faragott bányafeneket, ahol előkerültek a kézi bányászat további bizonyítékai: lépcsős felületek, és a kifeszített kőtömbök medencéi.
A "Kürtős barlang" bejárata alatt egy lejtősre faragott "rámpa" felületét is megtisztítottuk, ennek tetején egy körbevésett kváderkő kezdeménye, mely nem újdonság, már korábban előkerült. Sashegyi dokumentációjából kiderül, hogy a Nagysziklafal és "Kürtős barlang" bejárata által bezárt sarok területén ők is leástak, de a későbbi kutatásoknak szintén kedvelt célterülete volt. Az említett sávon túl, azonban nem volt bolygatott a terület.
A megkutatott, mintegy 50-55 m2- es területen, előkerült további néhány középkori, késő-középkori cseréptöredék a 2005-ös szintről és helyről, a "Kürtős Barlang" bejárati küszöbszintjéről; a Nagysziklafal előtti térségből, 3-3,5 méterről pedig 4 db. cca. 20-30 cm átmérőjű, felületükön megmunkált, legömbölyített kőgolyó, kőgolyó-kezdeményt hoztunk a felszínre.
Az egész területről kerültek elő állatcsontok (valószínűsíthetően vaddisznó, őz, rágcsálók, madarak, szarvasmarha maradványai), 3 méter alatt egy kutya (farkas?) és egy macskaszerű állat koponyája, ill. váza.
Ennek az évnek fontos eredménye, hogy az egykori bánya legfelső szintje teljes szélességében láthatóvá vált, megkutatásra került.
2009-ben már teljes szélességben folytathattuk a kutatást, miután a korábbi szelvényeink összenyitásával a Nagyszikla-fal és a "Kürtős barlang" bejárata előtti térség lényegében kitisztításra került; most már jórészt bolygatatlan területen és mélységben; gyakorlatilag egyetlen szelvényként tekintve a sziklafalak által határolt területet.
A több méteres mélység és biztonsági szempontok miatt is, a bontást vertikálisan három - kb. 1-1,5 m vastag - rétegben tudtuk kivitelezni, de ugyanezen okokból kényszerülünk a szelvényfalak folyamatos rézsűsítésére is.
Közben több, a feltáró munkát akadályozó sziklatömböt kellett eltávolítanunk a kutatási területről.
A "Kürtős barlanghoz" vezető ösvény (az utolsó 2003-as járószint "földnyelve") elbontása után a Nagysziklafal előtt mintegy 5-8 méteres sávban - a korábbiaknál magasabb szinten - már -2-2,5 méteren láthatóvá vált a szabálytalan, faragott bányafenék, a kézi bányászat további bizonyítékai: lépcsős felületek, és a kifeszített kőtömbök medencéi.
Az elbontott ösvény Nagysziklafalhoz közelebb eső részén, 2-3 méter mélyen, sötétebb, lazább volt a talaj, de a néhány évtizedes szemét és a frissnek tűnő állatcsontok is bizonyítják a korábbi kutatásokat/bolygatásokat.
A keleti sziklafal alatt - a 2003-as szelvény helyén - is elértük a bányafeneket, mintegy 3,8-4 méter mélyen, illetve a sziklafal déli sarka előtt egy majdnem 3 méter széles, és a szelvény nyugati, mélyebb része felé lejtő "rámpa" első 1-2 méterét is megtisztítottuk.
Ugyanitt, a betöltésben, -3 méteren, 40-50cm vastagon, apró kőtörmelékből álló, zöldes színű réteget figyeltünk meg, mely a sziklafaltól távolodva elvékonyodik. Ezt a "bányatörmelékes" réteget már korábban is megtaláltuk az "S"- szelvény legmélyebb részén.
Szintén a 2003-as szelvény területéről, a keleti sziklafal alatti a betöltésből - tehát nem a bányafenéken - vízszintes helyzetben egy II.-III. századi, római kori oltárkő tagolásának és arányainak megfelelően kifaragott oszlop került elő. Az itteni tufából készült, a hátsó sarka letört, talán ezért hagyhatták a helyszínen.
Erről a területről, és hasonló szintről ástunk ki még egy 60 cm magas "piskóta" alakú oszlop-faragványt, mely esetlegesen egy rontott hipocaustumra (római padlófűtéshez használt kis oszlop) is emlékeztethet, és még további félig megfaragott, vagy törött, láthatóan megmunkált követ.
A "Kürtős barlanghoz" vezető ösvény elbontásakor előkerült néhány középkori, késő-középkori cseréptöredék a 2005-ös szintről és helyről, a "Barlang" bejárati küszöbszintjéről; illetve alatta, majdnem -3 méteren egy 35cm hosszú, kéthegyű, gyengén korrodált vas csákányfej.
Az egész területről kerültek elő állatcsontok (valószínűsíthetően vaddisznó, őz, rágcsálók, madarak, szarvasmarha maradványai).
2010-ben a szelvény déli, dél-nyugati, mélyebb részét tisztítottuk meg, és sikerült teljes hosszában feltárnunk a két bányaszintet elválasztó megfaragott falfelületet és mintegy 1,5 méter szélességben megtisztítani az alsó szint lejtősre kiképzett alját is.
További középkori kerámia töredék, egy a tavalyihoz hasonló kéthegyű csákányfej, a zöldes törmelékrétegből több, valószínűleg az itt használt szerszámokból lepattant vas-szilánk került elő.
A betöltésben ismét találtunk "faragványokat", de rendeltetésük nem volt olyan egyértelműen megállapítható,mint a tavaly talált római kori oltárkő esetében.
Az alsó falfelület felszínén újabb jól "konzervált", szinte frissnek tűnő vésőnyomokat is megfigyelhettünk.
Az utóbbi évek majd minden ásatásán munkatársaink voltak még barlangász barátaink: Szabó R. Zoltán(Rocki), János László, Dobó Barna, Csoma Miklós, Giesser János(Maki), Verespusztai Gábor, Salamon Szabolcs(Szasza), valamint Sima Gábor, Ifj. Túry Miklós, Dudás Zsombor, Mészáros József, Kovács Dömötör, Horváth Gergő és Gábor