Hiszem és tudom, hogy el fog következni az az idő - ha már én nem is leszek az élők sorában -, amikor a pomázi romemlékek, lelterületek és a Holdvilágárok feletti történeti emlék teljes feltárása megtörténik, és a napvilágra kerülő leletek engem fognak igazolni.
Sashegyi Sándor helytörténész 1955-56

Szóval, ha megállapítjátok Sashegyi Sándor példás életének fontosságát, talán mégis érdemes volna, ha valaki a fiatalok közül kezébe venné a Holdvilágárok ügyét... Mindezt Sashegyi Sándorra való visszaemlékezésem formájában mondottam, és vegyétek úgy, mint egy megkésett, szerény halotti beszédet.
Dr. Gallus Sándor régész - 1971

Sashegyi ásatási naplóját az 1981. évi ásatás részben hitelesítette... A szelvény teljes feltárása igen fontos lenne, mert a még feltáratlan rész távolabb esik a kürtős barlang bejáratától
Mihnai Attila, Mihály Péter, Tóth Attila - 1981

A Fülöp Z. által feltárt "Buda" hazánk egyik legrégebbi középkori kőbányája. A termelés már Géza alatt elkezdődhetett...
Dr. Korek József régész - 1982

Ez a tér valamilyen kultikus szerepet játszhatott. A további kutatások alapos, részletes geodéziai felmérést, a közvetlen környék kutatását, a Nagysziklafal és előtere makettjénak elkészítését is sürgetően igénylik.
Dr. Erdélyi István régész - 1999

A Holdvilágárok Alapítvány a Pilis régészeti emlékeit és elsősorban Pomáz környékének eddig feltáratlan, vagy hitelesítő ásatásra szoruló régészeti lelőhelyeinek megkutatását, továbbkutatását tűzte ki célul.

2001-ben szondázó próbaásatással Pomáz - Nagykovácsi lelőhelyén az előkerülő salakok Árpád-kori vasművességre utaló telepnyomokhoz kötése volt a célunk. A jellegzetes kovácsműhelyben keletkezett salakok és az előkerült vastárgyak vizsgálatára is sor került. 2002-ben a Pomáz külterületén fekvő, kézi erővel faragott sziklafalairól, mesterséges födlalatti járatairól, kaptárfülkéiről ismert Holdvilágárok néven nyilvántartott régészeti lelőhely több helyszínéről származó ásvány- és kőzetminta analízisét végeztettük el.

2003-ban és 2004-ben hitelesítő ásatást folytattunk a Holdvilágárokban, elsősorban azokon a részeken, ahol eddig még régészeti kutatás nem volt. A Nagyszikla alatti részen kutatóárkokkal és a kürtő feletti területen szondákkal kezdtük el a feltárást.

Megállapítottuk, hogy a Nagyszikla alatti térségben a több, mint hat ill. négy méter mély kutatóárkokkal még nem sikerült elérnünk az alapsziklát. Az ásatás folytatásának szükségességét elsősorban a kézi erővel faragott kőfalak további, eddig fel nem tárt mélységbe ereszkedése való indokolja. Tudományos értékelésre várnak az előkerült leletek: datáló értékű kerámiatöredékek, kőfejtőszerszámok, különböző állati csontok és egy embercsont...

Nem legendákat szeretnénk továbbszőni, nem előre megálmodott álmokat igazolni, hanem lelkiismeretes precizitással megörökíteni kutatásunk minden múló pillanatát. A jövőben, mint eddig is, csöndben és békében, a szélesebb nyilvánosság mellőzésével szeretnénk folytatni az egész terület hitelesítő ásatását, "száraz"dokumentálását, a leletek és jelenségek tudományos vizsgálatát, mert az ásatás jövendője módosíthatja erről a - sok tekintetben titokzatos - területről alkotott különböző vélemények tucatját.

A kézzelfogható és szemmel látható eddigi eredményeink egy reményteljes folytatás alapjai, de a kutatás jövője mindannyiunk visszafogott, mérlegelő, alázatos hozzáállásának a függvénye. Elméleteket gyártani és mindent megmagyarázni, - megpróbálni megmagyarázni - ráér később.

2005. tavaszán

Repiszky Tamás
régész-muzeológus
Ferenczy Múzeum
Szentendre

Vissza a fejezethez

Vissza a nyitólapra